Ebbe a kategóriába esnek 1939-től az ukrán ultranacionalisták, valamint az őket segítő ukrán parasztok által a Lengyel Köztársaság délkeleti végvidékének többnyire lengyelek ellen elkövetett tömeges, különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságai is. Az ukránok célja az volt, hogy írmagja se maradjon másnak rajtuk kívül e területen, így biztosítva annak megszerzését országuk számára. Azért lehet csak becsülni, mivel az ukrán hatóságok a mai napig nem engedélyezték a földi maradványok kihantolását. És hogy miért lenvirágok? A szerzőpáros már a kötet elején leszögezi, nem az volt a céljuk, hogy bemutassák a világháború idejének teljes lengyel–magyar, illetve lengyel–ukrán viszonyrendszerét, valamint a népirtás és a volhíniai mészárlás minden konkrétumát.